Az időskorú és beteg emberek száma állandóan növekszik, és ez gondot okoz azon családok számára, akik a hozzátartozóikról nem tudnak gondoskodni. Európa-szerte az a gyakorlat kezd uralkodóvá válni, hogy az ilyen embereket házi gondozásban tartják, ahova eljön hozzájuk a gondozó, aki ellátja őket. Új kapcsolatok jönnek létre nemcsak az ügyfél, hanem a gondozó részéről. Idős és beteg emberekkel együtt élni nem egyszerű. Elég ha tudomásul veszünk néhány tényt és minden rögtön valamivel könnyebbé válik. 🙂
A „Tanácsok kezdő gondozók számára” című előző cikkemben igyekeztem segíteni elsősorban kezdő gondozóknak abban, hogy az új hivatásuk előtti félelmüket legyőzzék. Tanácsaimat és tippjeimet elolvashatod a linkre való kattintás után.
Ebben szeretnék mindenkinek segítséget nyújtani, hiszen legtöbbször a beteg időskorúakkal való kapcsolatok kialakítása, és a róluk való gondoskodás minden gondozó munkájának legfőbb és legalapvetőbb prioritását képezi. Nézzük meg közelebbről a helyzetet.
Minden ügyfél számára bizonyára pszichikailag nehéz, hogy megszokja az új gondozót. Különböző jellemű gondozókkal találkozik, akik a gondozás módjában és hozzáállásukban egymástól különböznek, és mindehhez akarva-akaratlanul alkalmazkodnia kell. Előrehaladott korában, vagy úgymond élete alkonyán nagy stressznek van kitéve, de a gondoskodást hálásan elfogadja (még akkor is, ha mindez nem látszik rajta).
Más részt a gondozók állandó stressznek vannak kitéve. Ez lehet az adott ügyfélért való felelősségérzet miatt, vagy az idősebb embereknek vele szemben tanúsított magatartásuk miatt. El kell ismerni, hogy az időskorú személyek közül némelyeknek megvannak a saját rigolyái, amelyekből olyan könnyen nem engednek. Ezen kívül szerepet játszanak az időskori betegségek is, amelyekre tekintettel kell lenni.
Hogy is van mindez tehát? Mit kell tudomásul venni, és mivel jár az időskorú és beteg emberekkel való együttélés?
- Mások lettek, ahhoz képest, mint amilyenek valaha voltak. Már nem fiatalok, nem erősek, és nem kitartóak. Önmagukról tudják, hogy megváltoztak, gyengébbek, lassúak , és betegségekre hajlamosak lettek. Tudják, és tudatukban viselik, hogy régebben másként néztünk rájuk, mások voltak szemeinkben, és tudják, hogy már soha nem lesznek olyanok, és ez csalódást, fájdalmat és önmaguk elleni haragot idézhet elő bennük.
- Nehezen fogadják el a segítséget. Gyakran nem tudnak megbékélni azzal, hogy ténylegesen rászorulnak a segítségre, és ezért kellőképpen elfogadni sem tudják azt. Az ember egész életében az önállóság és a szabadság után vágyódik, azt keresi, aztán a hatvanas éveitől fogva lassan meg kell tanulnia és kénytelen megszokni, hogy önállósága veszít értékéből, csökken, és soha nem lesz akkora, mint amekkora korábban volt. Ez az idős emberek közül sokaknak nagy fájdalmat okozhat.
- Együtt kell élned a múltjukkal. Az idős emberek emlékeikből, érzéseikből, és bizonyos meggyőződéseikből élnek. A múltbeli szükségleteik továbbra is fennállnak, és a jelenben a korukkal együtt növekszik azok értéke is. Szükségük van arra, hogy mindig valamit dolgozzanak, a szeretet, öröm és elismerés után vágyódnak. Ilyen korban legalább a bátorságukért, türelmükért, vagy humorukért való elismerést.
- Az ember testi és szellemi állapota állandóan változik. Van, aki szellemileg friss marad idős koráig, mások ezt a frissességet elveszítik még mielőtt megöregednének. A növekvő korral csökken az energia és a vitalitás – az embernek minden tevékenység elvégzése hosszabb időt vesz igénybe, de annak elvégzése alaposabb; az emlékezet megváltozik, vagy megjelennek az emlékezetzavarok – csökken a koncentrációképesség, képzelőerő, memória, de az időskorú egészséges emberek szellemi képessége nem sérül jelentős módon; érzelmi téren is változások következnek be – az érzelmi labilitás összefügg a pillanatnyi fizikai állapottal, vagy pedig egy múltbéli emlék, például egy erős emocionális emlék is előidézheti azt. Mindez negatív hatással lehet, és depressziót, szorongást idézhet elő. Néha a befelé fordulásuk ember kerülővé is teheti őket, ennek következtében bezárkóznak a saját világukba, félnek, hogy becsapják őket, gyanakvóak, érzékenyek, összeférhetetlenek. Igen gyakran tapasztaljuk náluk a bármilyen új dologgal kapcsolatos bizalmatlanságot. Ezért fontos mindezt tudomásul venni, és együtt érezni az időskorú ügyféllel, még akkor is, ha mindez kibírhatatlannak tűnik. De mindezek ellenére mindenekelőtt meg kell tartani a tiszteletet és a tekintélyt, mert ki tudja, vajon mi milyenné válunk?
- Ne vigyük túlzásba a gondoskodást és aggodalmasságot. Mindig csak annyit segíts, amennyire szükség van, annyi önállóságra adj lehetőséget, amennyit csak lehet!
- Fel kell készülni a búcsúzásra is, és elfogadni a távozását, halálát. Ez az élet természetes körforgása, ez előbb vagy utóbb mindnyájunkat érinteni fog.
- Még ilyen helyzetekben is sok szép és jó élményt lehet szerezni, örömet, hálát tapasztalhatunk meg, új emberekkel ismerkedhetünk meg, új tapasztalattal és élménnyel gazdagodhatunk.
Az idős és beteg emberekről való gondoskodás sok fizikai és lelki erőt is igényel. Ha viszont elfogadjuk, hogy ezek az emberek számunkra áldást jelentenek, mi pedig áldást jelentünk számukra, ez meg kell, hogy változtassa az egész velük kapcsolatos gondolkodásunkat és viselkedésünket. Tegyük kellemessé életük utolsó szakaszát, és tegyünk meg mindent azért, hogy elégedettek legyenek. Hiszen mi is egy napon az ő helyzetükben találjuk magunkat, és nekünk is pontosan erre lesz szükségünk.
